„Egyetemi proletárok” – kőkemény szakmai kritika a woke oktatásnak

Nyitókép: Facebook

***

Körülbelül így írta le a woke tudománygyár működését Setényi János, az MCC Tanuláskutató Intézetének igazgatója, aki Hajdú Tímeával, lapunk külpolitikai újságírójával beszélgetett az MCC Scrutonban a woke oktatás jövőjéről „Politikai diszkrimináció az amerikai egyetemeken” címmel a Transzparens Oktatásért projekt szervezésében.

De mi is ez a woke és honnan ered? Tágabb értelemben Setényi szerint ez nem más, mint ami a kínai proletár kulturális forradalom esetében is kiütközött, egyes elemeiben pedig a kelet-európai szocializmusban is tapasztalható volt.

– fogalmazott. A woke neomarxista gyökerei ugyancsak tagadhatatlanok, a woke lényegében ezen irányzatok és

Szűkebb értelemben Hajdú Tímea adott választ rá, szerinte „a woke minden, ami megszállottan foglalkozik a genderrel, nemiséggel, rasszizmussal”; szerinte a mai formája tíz évvel ezelőttre datálható, amikor 2015-ben a Yale egyetemen egy filozófiaprofesszorral szemben amiatt szerveztek safe space-párti tüntetést diákok, mert körlelvélben jelezte, hogy bárki bárminek öltözhet Halloweenkor; a diákok dühödten követelték az elmozdítását, végül az igazgató behódolt minden követelésüknek, Erika Christakisnek és férjének is távoznia kellett az egyetemről. Vagyis ő volt az eltörléskultúra első ismert áldozata.

Az elhallgatás woke spirálja

Ez ügyben nem az a kérdés, hogy a diákok miért elégedetlenkednek, hanem hogy az akadémiai dolgozók miért állnak melléjük, és nagyrészük miért nem áll ki a célba vett kollégáik mellett – vetette fel Setényi –; vagyis „végignézik, ahogy színvonalas munkát végző szakembereket kicsinálják a diákok az egyetemen”. Ezt követte a cikk elején idézett magyarázat; ami egyébként Setényi nyugati beszélgetőpartnereitől szedegetett össze a HR-pozíciók mindenhatóságáról és ennek hatásairól.

Hajdú Tímea az elitegyetemeken elterjedt feljelentéskultúrát is a vadhajtások közé sorolta, mondván itt a bocsánatkérés sokszor nem elég. „Az eltörléskultúrában nincs megbocsátás” – van, hogy mindenképp kiutálják a célba vett oktatókat. A diákok hasonlóképpen járnak, titokban tartják például Izrael-pártiságukat, vagy éppen republikánus beállítottságukat.

amikor a „nem szokványos hallgatók” tömegeit, vagyis a frontról hazatérő második világháborús katonákat Eisenhowerék ráengedték az egyetemekre, olyan tömegeket, akiknek nem voltak akadémiai közegbeli hagyományaik, s puszta tömegükkel lehetetlenné tették a korábbi professzori-hallgatói mester-tanítvány viszonyt. Mindehhez sok tanár is kellett felvenni,

Ezekből az árkokból is táplálkozik a woke, hiszen

Kvóták és ami azután jön

Hajdú Tímea még hozzáfűzte mindehhez: a hatvanas évek óta indult, és a Reagen-éra alatti balos tanári ellenállásban teljesedett ki az a divat, hogy meghallgatni sem kell a másik oldalt; sőt, idővel ki lehet szorítani, el lehet hallgattatni. Ezzel párhuzamosan megjelentek az említett „abszurd szakok”, a valós akadémiai tudás nélkül beáramló tömegekkel, ennek gyakran a szociológia szak esett áldozatául.

aki itt igen keményen fogalmazott.

Mindeközben a valóban energiabefektetést igénylő természettudományos labormunkát kétharmadrészben kínaiak, kisebb részben kelet-európaiak végzik – mutatott rá. Szerinte ha ebből az amerikaiak nem tanulnak, annak nagyon súlyos következményei lesznek.

Sajnos mindez a meritokratikus, érdemalapú szerveződés ellenében hat, amit már kipróbált Kína a kulturális forradalom idején, vagy éppen a kelet-európaiak a rendszerváltás előtti negyven évben: hogy előbb legyen valaki jó vörös, aztán jó szakember.

„A kínai kollégák, akik a kulturális forradalom miatt szégyellték magukat, megkönnyebbültek, hogy a Nyugat is tud ilyet.”; az amerikaiak meg megdöbbennek, amikor felvillantja nekik, hogy

miközben Kínával kellene versenyezniük majd, „ahol még rendes mérnököket, orvosokat, filozófusokat képeznek”. Ehhez kevés megvenni a világból a legjobb innovátor koponyákat, kell egy masszív másodvonal, amelyik „viszi a boltot”, s amire nem lesznek jók „ezek a woke-osok”.

Az is felmerült hogy van-e kiút mindebből; abban mindkét résztvevő egyetértett, hogy ehhez egy négyéves Trump-adminisztráció nagyon kevés, évtizedes távlatokban kellene gondolkodni, hiszen folyamatosan romlik a minőség, akkor is, ha időközben valamelyest megfékezik a DEI (diversity-equity-inclusion) felvételeket, illetve már az általános iskolában megindul az indoktrináció, az egyetemi reform már önmagában kevés.